Zero - The choking

Sziasztok!
Isten hozott az újonnan létrehozott blogomon. Íme a nulladik fejezet, más néven a prológus, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Nem sok mindent szeretnék elárulni a blogról, majd a történet írása folyamán minden ki fog derülni, amit még most nem tudtok.
Ha tetszett, akkor pipázzatok, komizzatok vagy netalántán iratkozzatok fel a blogra!

Üdvözlettel: Dorina Winsbell

_____________________________________________________________

Nulladik fejezet

 A fulladás  

I WIPE MY BROW AND I SWEAT MY RUST

2015.12.14.

 HIDEG DECEMBERI SZÉL SÖPÖRT VÉGIG A BUSZPÁLYAUDVARON. A fiú felkapta kapucniját, a hirtelen jött hűvös fuvallat miatt. Érdeklődve körülnézett a pályaudvaron és ismerős arcokat keresett. Szomorúan elmosolyodott, mikor eljutott a tudatáig, hogy egyetlen egy ismerős személy sem tartózkodik ott, ahol jelenleg Ő van. A hangos bemondó szólt, hogy a Las Vegas-i járat fél óra múlva indul a keleti szárnyról. Zsebéből előkapta telefonját, majd a fülesét, és bedugta a fülébe. Lehajtott fejjel odakullogott a buszmegállóba és neki dőlt a megálló vasrúdjának. Telefonját nyomkodva várta, hogy teljen el az a bizonyos fél óra. Pár perc elteltével egyre többen jöttek, s foglalták el az ülő helyeket a buszmegállóban. A busz hamarosan ide ér és a fiú haza indul. A busz 20:30-kor  befutott az állomásra. Felszállás előtt, a fiú körül nézett, s megszámolta hány utas lesz ma este. Három idősebb néni és öreg bácsi, plusz ő. Bal oldalt a hatodik sor második székét foglalta el. Az ég nagyot dörrent és hirtelen leszakadt az ég, úgy esett mintha dézsából öntötték volna. A fiú alig vette észre, hiszen csak néha pillantott fel a telefonja kijelzőjéből. Pár perc múlva a fiú egy igen érdekes fintort vágott, majd szitkozódva eltette mobilját. Az ég kint óriás erővel tombolt. A következő pillanatban a busz egy bukkanón ment át és a fiú e következtében bevágta a fejét az ablakba. Nem tört ki, de berepedt. Majd még fizethetek ezért, gondolta magába. Nevetést hallott. Az egyik öreg néni nevetett, rajta. Még a mutatóujját is rászegezte, majd a következő pillanatban fuldokolni kezdett. Mintha az idő is megérezte volna, egy kicsit elcsendesedett. Az idős asszony a torkához kapott, és fogta, szorongatta, hátha tud magán valamit segíteni. De elkésett. A szeme kidülledt a fájdalomtól és köhögni próbált. Egy hang sem jött ki a hangján. A fiú az idős nőre kapta tekintetét, és végig nézte, ahogyan meghal kínjában. A busz megállt, az idősek mind a buszsofőrhöz rohantak és szóltak neki, hogy hívjon mentőt. Feleslegesen, ugyebár. A nő már végleg eltávozott a világból. A fiú valamiért mégis jó érzés kerítette hatalmába. Lassan felemelkedett az ülésről, a nőhöz lépett, majd a hátára kapta és az előbb meggyengített ablakot kitörve távozott a helyszínről. Hazafelé vette az irányt, mert már úgysem volt olyan mesze a házától.

Az utcán végig szaladva, nem törődve, hogy az emberek megnézik, hogy egy halott - bár nem nagyon tudhatták, hogy az, - mászkál. Nem tudhatták  ki a franc ez, hiszen a kapucni a fejébe volt húzva. Olyan 600-700 méter után megállt egy, ijesztőnek kinéző ősrégi ház előtt. Ide szokott járni suli után. A házba rontva, az előszobába ledobta a holttestet, majd le ment a pincébe. Onnan előkereste a régen használt ásóját, és lapátját. Vissza rohanva a felszínre, felkapta megint a földről az asszony testét és kiment a hátsókertbe. Ott tele volt földkupacokra szúrt keresztekkel. Igen, ez egy régi temető. Az asszony ledobva keresett egy annak megfelelő helyet a többi sír között. Mit sem törődve az esővel, és a sárral az arcán, ásni kezdett. Mikor kész volt a neki szánt gödörrel, befektette a lyukba, majd visszatemette földdel. Egy keresztet keresett a régi pajtában, majd abba belevésve a nő nevét; Rose David., beleszúrta a kupacba.

Majd a hirtelen rátörő fáradságtól rádőlt az ásóra, hogy egy kicsit megpihenjen. Messze bámult és látta a villámokat, melyek nemigen messze mennydörgést hallatva a földbe csaptak. A vihar közepén észre vett egy alakot, de nem akart hinni a szemének, ezért megtörölte azt. Most már tisztábban látta, hogy egy lány volt a vihar közepén és kitárt karokkal forgott körbe.